Azt hiszem itt valami önérdekű fejtegetésbe kellene kezdenem amivel leírnám hogyan és miként jutottam el a kell egy motortól, a kell egy saját magam által épített Cafe Racer stílusú motorig, hát akkor kezdjünk is hozzá. 

   Az egész történet úgy kezdődik, hogy sehogy, nincs gyermekkoromtól felfelé ívelő motorverseny karrier, nincs általános iskolában elkezdett simsonbanditázás, nincs egy bütykölgető apa, nagypapa akinél megfertőződtem a motorok szeretetével nincs semmi és mégis van talán valami, gondolataim szerint a legfontosabb, a szabadság és a gép szeretete. Az összes ember akit ismerek és motorozik, motorozott valaha mindnek látom a szemében azt a bizonyos messzibe révülést és fátyolos vagy éppen mosolygó tekintetet. Ennyi elég volt ahhoz, hogy elkezdjem a motoros tanfolyamom így a 20-as éveim derekán. Az a pár óra vezetés ami ezzel járt semmi, nulla, zéró de mégis megéreztem azon az ütött kopott vason amin vizsgáztam, tanultam valamit ebből az érzésből.

   Természetesen folyamatosan bújtam a motorhirdetéseket mindenféle ismerős és ismeretlen internetes kereskedéseket látogattam de sem a pénztárcám sem a jóízlés nem engedte, hogy valóban vegyek valami ezeréves leharcolt japán csodát egy "magyarországi második tulajdonostól rendszeresen karbantarva fűtött garázsban állva". Így maradtak az építsünk magunknak motort lehetőség és a "külföldről törésmentesen behozott garantált kilométeres darabok". Ezen két variáció közül az első szimpatikus és tetszetős sok sok buktatóval és munkával, a második meg szimpatikus és tetszetős sok sok buktatóval és munkával. Szóval két ugyanolyan lehetőség közül inkább választom azt amit én csinálok, hiszen így legalább tudom mit építettem bele, plusz lehetőségem van kiélni kreativitásom.

   Tehát döntötem legyen motorépítés. Node mi legyen az alap? Legyen olcsó legyen egyszerű felépítésű könnyen átépíthető és természetesen legyen éppen a piacon. No így jutottam hozzá egy P20 as motorblokkhoz (gyakorlatilag 0-kmes belsővel) vázhoz, tankhoz meg egy tejesláda egyéb alkatrészhez.

    Ha már motorépítés, két út áll az ember előtt, eredeti állapothoz legjobban közelítő illetve a második a saját ízlés szerint átalakítás. Mindkét verziót legalább olyan könnyű elrontani mint ahogyan csodálatosat alkotni. Ortodox pannoniahívők biztosan megköveznek de én a második utat választottam. Már csak a stílust kellett kiválasztanom. lehetőségek között szerepet: 60-as évek idomos sportmotorrá alakítás, minimal, chopperesítés, cafe racer. A chopperesítés és a minmal stílus valójában mint gondolatkísérlet szerepelt csak hiszen a chopperesítés egy 250-es blokkal több mint vicces a minimal stílus pedig egy szobor, szerintem nem utakra való hanem egy kiállítóterembe én pedig nagyon is motorozni szeretnék a kész motorral. Így marad kettő variáció, a sportmotoros idomos illetve a cafe racer. Mindkettő csodálatos ráadásul még vannak átfedések is, köztük de szívemhez mégis a cafe raceres idom nélküli stílus áll közelebb. Hát így indul én és motorom története.